2. Az a bizonyos "Szeretlek Rini"

A tükörbe bámulva forogtak agytekervényeim ahogy a rosszabbnál is rosszabb gondolatok jutottak az eszembe. Ezeket inkább elhessegetve pakoltam össze a kipakolt kellékeket a táskámba. Ezzel a kijárat felé vettem az irányt, tudtam jól hogy innen már nem menekülök.
- Na végre kijutottál?- Kérdezte az idegen férfi gúnyosan.
Erre a kérdésre fütyülve battyogtam vissza az előbbi helyemre, és keresztbe tett lábal karokkal bámultam ki az ablakon a sötétséget fürkészve.
- Tessék.- Szerény hangnembe az el rablóm egy bögre gőzölgő teát tett magam elé.
- Nem kérek.- Legyintettem rá.
- Idd meg!
- Nem!
- Mondom idd meg! Vagy olyat teszek aminek nem fogsz örülni, azt garantálom!- Ordította.
Kezedbe vettem a törékeny tárgyat, és annak tartalmát elkezdtem fújni. Miközben az idegen férfi ezeket a cselekményeket végig figyelte velem szembe ülve. Egy nagy sóhajtással bele kortyoltam a meleg italba. Felszisszenve jeleztem hogy forró, végig égette torkom de nem mondom jól esett a kihűlt testemnek.
- Ez forró.- Ridegen közöltem vele a nem annyira fontos tényt.
- És? Legalább ízlik?
- Nem rossz...
- Nem rossz??- Emelte fel egyik szemöldökét.
- Akkor mondjam a hazugságot?
Erre nem érkezett válasz így tovább szürcsöltem a "Nem rossz" teámat. Mikor elfogyasztottam italom illedelmesen letettem az asztalra. Se szó se beszéd nélkül az idegen fölállt és a bögrével a konyhába sétált, és rögtön vissza is jött.
- Az esti ütem terv: te ott alszol!- Mutatott az egyik ajtóra a sok közül.- Sok dolgom van még, így nem hinném hogy én aludni fogok.
- Az a sok dolog... még több lányt elrabolni.- Gúnyosan hozzá szegeztem.
- Nem, itt leszek úgy hogy figyellek! Ha bármi próbálkozás lesz akkor azt nem úszod meg szárazon pedig nem akarom kezemet bemocskolni, de ha nagyon muszáj....úgy hogy legyél jó kislány! A vécére az én beleegyezésemmel mehetsz ki!
- Mint az oviba...
- Annak is veheted, de a következménye sokkal durvább lesz....mint az oviba.- Így közelebb hajolt hozzám.
- Benne vagy már a magánszférámba.
- De nagy lett valakinek a pofája. De most már menj aludni!- Utasított.
Erre megfogtam a táskám, és be iszkoltam az alvóhelyemre. Egy kis lámpa fénye világított a padlón, ami mellett egy matrac hevert takaróval és párnával ellátva. A szobába ezen kívül semmi sem volt csak egy nagy tágas ablak amivel szembe megálltam, és az esti fényeket figyeltem bánatosan. Azokat megunva oda tipegtem a matrachoz lábaimról ledobva topánkáimat bújtam be a takaró alá. A matrac puha, kényelmes volt...bejáratos. De a miniruhába feszengve nem tudtam ezt a kényelmet kiélvezni. Még lekapcsoltam a kislámpa villanyát de így se volt teljes sötétség a szobába. Mivel az ajtó résnyire nyitva maradt, direkt. A beszűrődő fények pont a szemembe világítottak, egy kicsit még ki is tudtál kukucskálni. Nem zavart a fényáradat mivel nem voltam álmos, csak egy kicsit többet akartál megtudni erről az egészről. Így is lett....egy darabig csönd borult a lakásra de utána a férfinak a hangja töltötte be a helységet. A résnyire nyitott ajtóból figyelhettem az idegen férfit aki megszokott helyén ült, telefonnal a kezébe. Tisztán hallottam beszédjét.
- Jó estét. WooYoung vagyok...igen az....megvan....ne is mondja... minden stimmel....a viselkedésén még egy kicsit korrigálni kell de egy kis szigor mindent megold.....oké, viszlát.- És letette a készüléket.
Ezzel papírokat kezdet kitölteni, írogatni egy darabig ezt csinálgatta. Utána leállt ezzel, és a résnyire kinyitott ajtót kezdte bámulni ahol a én is kukucskáltam. Egy darabig így voltunk, de végül a szemkontaktust megszakítva felkeltem és kimentem hozzá, leültem vele szembe és tovább folytattuk a "szemezést".
- WooYoung. mi?- Szakítottam meg a csendet.

- Hallgatóztál....- Egy csábos mosolyt húzott szájára.
- Vagy nem is a valódi neved, csak egy áll név. Mi?
- Azt is megtehetném.....
- Akkor a valódi neved. Mit dolgozol?
- Majd pont a te orrodra fogom rá kötni.- Felkuncogott.
- Szemétláda.
- Szebbet is mondtak már rám.- Vigyorgott.
- Te utolsó senkiházi. Mire jó ez neked, mi?- Fölemelve hangom.
- Majd az kiderül. De nem tudom min vagy ennyire fölháborodva. Semmit nem csináltam veled.
- Még....gondolom nem azért raboltál el mert el akarsz tartani. Valami mocskosabb célod van velem....
Nem válaszol csak vigyorog továbbra is. A megszokott helyemen keresztbe tett karokkal várom válaszát, de mind hiába...Egy szót se kiadva ajkain fel áll és az ottani pult felé kezd sétálni ahol egy poharat és egy igen erős italt önt ki magának.
- Kérsz?- Mutatja felém az átlátszó szeszt.
- Nem.
Érkezik a tömör válasz, erre le is húzza a kiöntött folyadékot. A másik szabadon lévő kezével a farzsebébe kezd kotorászni a megtalált tárgyat kihúzza, ami egy cigarettás doboz. Abból kihúz egy szálat, és egy öngyújtót. A szájába teszi a még meg nem gyújtott szálat.
- Kérsz?- Búgja.
- Nem cigizek.
Erre a szájában lévő szálat meggyújtja jól beleszív, és utána kifújja egyenletesen. Le ül az ott árválkodó bárszékre és mint egy magányos alkoholista teli gondokkal rá könyököl a pultra. Szájában a cigivel, a kezében egy alkoholos pohárral, amit egyre sűrűbben iszogat és tölt meg. Miközben azt figyelem egyre inkább éreztem elnehezedő szemeimet, ami az álmosságot és a fáradságot sugallja.
- És szerinted miért vagy itt?- Szólal meg hosszú csönd után.
- Én tudjam?...Semmit nem mondasz, semmi sem történik....
Meg ütötte az utolsó mondat, látszott rajta. Föl áll oda sétál elém és oda hajol fölém a széknek a háttámlájára és az asztal sarkába kapaszkodva.
- Azt akarod hogy történjen valami?- Semmit se kiszűrve hangleejtéséből mint egy egyszerű kérdést szegez neked.
- N-nem.- Remegve válaszolok.
 Még közelebb hajol és egyik kezében a már hamvadó cigaretta vég, a másikkal pedig a nyakamban lévő kósza hajszálakat söpöri hátamra. Teljesen bele hajol mélyedésembe ahol már érzem meleg leheletét vállamon, és szuszogását hallom. Fáradt fejét belehajtsa nyakamba, és aromámmal töltekezik. Erre teljesen kiráz a hideg rögtön a gondolatok az emlékek cikáznak bennem ahogy a buliban táncoltunk Taeyangal, és akkor ő töltekezett finom aromámmal erre meg most ez a számomra gusztustalan alak szívja be illatom... undorodok tőle...Most nekem nem itt kéne lenem, hanem ott Taeyang mellet boldogan az ő szorításában, de mégse így van.
- Szeretlek Rini...- Suttogja.
- Mi??- Erre ellököm magamtól.- Mi a francot mondtál?
- Semmit...nem a te bajod. Inkább jobb ha mész aludni.- Durvábban be utasít "szobámba".
- Ki az a Rini?- Állok föl.
- Mondom menj aludni!! Érteted?!- Ordítja még mérgesebb fejjel.
 Még ebbe a pár órába sosem volt ennyire zaklatott, és mérges. De talán megtaláltam az érzékeny pontját...Ezekkel a gondolatokkal besiettem. De nem csuktam be az ajtót...jobb ha nyitva hagyom hát ha letudok valamit a viselkedéséből is szűrni . Így fáradtan ledőltem alvóhelyemre és kíváncsian figyeltem WooYoung tevékenységét a résen. Le ült a hideg padlóra, és rákönyökölt térdére miközben markolászta gyönyörű szőke haját, és már a sírás fojtogatta. Örültem neki hogy valamivel megtudtam tapintani a gyenge pontját de valahol még is sajnáltam. De az utóbbi pillanatokkal még több kérdés halmozódott föl bennem. Vajon ki ez a Rini? Kije lehet WooYoung-nak? És miért pont nekem mondta mind ezt? És még mindig mit akar elérni céljául velem? És Taeyang hol van már? Nehezen ezeket a kérdéseket kihámozva fejembe tértem nyugovóra.....