Nem tudtam hol vagyok és azt se hogy hogy menjek haza...de végül elindultam valamerre amerre a lábam terelt. A sötét kihűlt utcát jártam már a szórakozóhelytől egy jó pár méterrel arrébb. Ahogy csak mentem a saját fejem után egyre jobban éreztem hogy hideg van, és a gyomrom is jelezte hogy meg kéne tölteni finom falatokkal. De sajnos rágcsálnivalóm nem volt és egy pulcsim se amit magamra teríthessek. Így mentem tovább....egy rideg útra terelődött a figyelmem de még mindig nem volt sehol se egy ismerős ember de még egy ismerős ház tömb se. Az emberekről nem is beszélve...egy árva lélek se volt az utcán csak egy pár részeg emberke lézengett.
- Halihó cicám! Nem jössz ide egy kicsikét?- Egy rekedtes férfi hang szólított meg a hátam mögül de erre nem figyelve siettem tovább.
Nem hiába, féltem..féltem az emberektől a sötéttől és attól hogy nem érek haza élve. Bizony ez is megfordult az eszembe...Miközben ezek a gondolatok kavarogtak bennem éreztem hogy valaki mindkét karomat erősen megfogva egy sötét kocsiba kezd húzni. Próbáltam kapálózni vagy kiabálni de az illető erős volt így esélyem se volt ellen. Az idegen betuszkolt a kocsiba és ahogy becsapta az ajtót a kocsi el is indult. Alig láttam valamit csak a kocsi ablakon lévő utca fények ha beszűrődtek. Össze kuporodva ültem az ülésen miközben mellettem ült az idegen, aki még mindig a karomat szorította. Nem szólt semmit csak némán figyelte az utat, én még rá se mertem nézni nem még hogy megszólalni...Egy kis utazás után megérkeztünk egy nagy háztömbhöz. Nem lehetett látni hogy kihalt, inkább fények szűrődtek ki az ablakokon. Amikor megállt a gépjármű a sötét alak kinyitotta az ajtaját és illedelmesen mutatta az irányt. Kiszálltam legszívesebben el futottam volna de ahogy kiszálltam szorosan mögöttem kikúszott a kocsiból az idegen is és rögtön megragadta a karomat. Tempós léptekkel haladtunk a háztömb felé és mikor beértünk a lépcsőházba a 3. emeletre föl lépcsőztünk ott a 198-as ajtóhoz. Miközben még mindig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Az idegen aki még mindig rejtegette arcát kinyitotta a 198-as ajtót és beljebb rántott. Már felszisszentem a durva testbeszéd alapján ahogy rángatott ide-oda nem csoda...hisz már a karom is kezdett lila foltokba pompázni. Ahogy szét néztem a lakásba egy fa asztalt és faszékeket láttam fehér falakkal és egy konyhaszekrényt az ajtótól jobb oldalon. Értetlenül vizsgáltam a helyet, hogy jön össze egy ilyen otthonias hely ezzel a fekete alakkal, és velem? Biztosra mentem abba hogy valami emberrablókkal állok szembe...más nem is nagyon jutott az eszembe.
- Ülj le!- Utasított az idegen, ridegen.
Csöndbe végrehajtottam a feladatot.
- Dania, igazam van?- Kicsit biccentett a fején hogy felém forduljon.
- És te azt honnan tudod?- Félve megkérdeztem.
- A kérdésemre válaszolj!- Emelte föl a hangját.
- Igen.- Hátra dőlve keresztbe raktam a karom.
Az idegen köhintett egyet erre megfordult és lassan az asztal túlsó felére sétált, rá támaszkodott az asztalra és oda hajolt hozzám. Ezzel végig vizsgáltam arcát. Egy velem egykorú férfi az illető akinek gyönyörű fényes szőke hajtincsei játszadoznak a fénnyel nem meggyötört arcú inkább csak rideg, és kemény. Szigorú nézése mégis megbabonázó ami sötétbarna vagy már-már fekete szeme még jobban kiemel. Idegen...egyszer se láttam ezt a férfit. De még is honnan tudja a nevem? Mit akar ez tőlem? Ahogy mélyen belenéztem szemébe még inkább végig futott a hátamon a hideg, és libabőrös lett az egész testem.
- 22 éves vagy?- Kérdezte, meg nem moccanva.
- I-igen.- Bátortalanul nyögtem ki a választ.- Honnan a fészkes fenéből tudja ezeket rólam?- Estem kétségbe.
- Az elég ha én tudom.- Rántotta meg a vállát.- Kérsz valamit?
- Ne terelje a témát!- Magáztam.
- Válaszoltam a kérdésedre, mit akarsz még? Én csak megkérdeztem hátha szomjas vagy.
- Kösz nem, még a végén megmérgezne. Inkább a mosdóba szeretnék ki menni.
- Ott.- Mutatott ez egyik ajtóra.
Megfogtam a táskám és gyorsan besiettem a mosdóba. Magamra zártam az ajtót és egy nagy sóhajt ejtettem ki ajkaim között. Ezzel rögtön a táskámba kezdtem kutatni a telefonom után. Sikeresen megtaláltam a fekete készüléket, pötyögtem rajta egy párat és a fülemhez emeltem.
- Kicsöng.- Suttogva, megkönnyebbültem.
Először a szüleimet hívtam de hiába ki csöngött de nem vették föl. Utána Taeyangal próbálkoztam de ő nem volt elérhető...-ez reménytelen, hogy pont ilyenkor nem lehet őket elérni.- bosszankodtam. Ahogy körülnéztem a fürdőszobába egy szépen berendezett otthonias mosdó volt. De inkább a kis ablakon akadt meg a szemem, oda sétáltam hozzá és fölálltam egy kisebb sámlira kinyitottam az ablakot és kihajoltam azon.
- A harmadikon...
A talaj a harmadikon túl messze volt így ha kimásztam volna zuhantam volna egy pár métert. Csalódottan leléptem a sámliról és a mosdókagyló elé sétáltam ahol egy tükör fogadott. Megnyitottam a csapot és az arcomról a sminket ledörzsöltem. Belenéztem a tükörbe a hajamból a hullámok kisimulva értek véget a vállam előtt. Ez se tartott valami sokáig....rá néztem a mobilomra ami hajnali 2 órát mutatott. Vissza pillantottam a tükörbe ahol egy meggyötört lányt láttam. Nem így terveztem ezt az estét...azt hittem hogy Taeyangal jól elszórakozva érek majd haza, biztonságba, szeretettbe. De nem, e helyett itt állok egy idegen férfinak a lakásán aki elrabolt, és Taeyang elszórakozva azzal a másik lánnyal mulat. Nem tudom hogy hol vagyok, hogy ki rabolt el, hogy mit akarok, és hogy mit akarnak tőlem. De azt tudom hogy a halál az a legbiztosabb az életbe.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése