9. A lovag

Teherán...furcsa, olyan mintha csak pár napot utaztunk volna. Pedig biztos hogy nem, nem lehetünk itt ilyen hamar. Nem is nagyon mélyedtem bele ebbe a "kis" problémába, inkább nézelődtem ki a kocsiablakon ahol mindenütt siető embereket véltem felfedezni, és még sietősebb járműveket. Ahogy észleltem az idő múlásával most már egy nyugisabb környékre tévedtünk. Kertek, édenkertnek nevezhető gyönyörűséges kertek amik fogadtak, a zsúfolt város után. Mindenütt zöld, lila, fehér, rózsaszínű virágok fogadtak ahogy kitekintettem az ablakon, és a végtelenbe elmosódó kék égbolt. Ha én ilyen helyen lakhatnák, sóhajtottam. Ámuldozásom közepette észrevétlenül meg is álltunk. Ardavan tekintete egy nagy házra tévedt, és orra alatt valamit elkezdet mormolni, de a nyelvi különbségünk miatt nem értettem semmit, így nem is foglalkoztam vele. Hosszú percekig csak szótlanul ült a kocsiba, de egy nagy sóhaj kíséretében kiszállt. Most követnem kéne? Tanakodásom hosszúra sikeredett, mivel addigra Ardavan illedelmesen kinyitotta a kocsinak ajtaját, így kiszálltam. A kocsi ablakán keresztül is elvarázsolt ez a környék, de így hogy itt állok...az utca csöndes volt, sehol egy betonút csak a finom homok. Madár csicsergések zavarták meg a csöndet, és szorgosan intézkedő repülő kis rovarok. Szélcsend volt, a fák lombjai mozdulatlanul lógtak le a magasból, öröm és nyugodtság járta át a szívem. Ha még nem is, de egy pillanatra úgy éreztem hogy az a cseppnyi öröm őszinte volt, a nyugodtság az viszont teljes mértékben át vette minden porcikámat. Pár percig a kocsi mellett állva Ardavannal néztük a gyönyörűséges kerteket, de ahogy a hátamat megérintette a férfi rögtön kizökkentem az ámuldozásból. Ardavan megakart szólalni de nem lett volna sok értelme, így a szóláshoz nyitott száját inkább egy sóhajjal, és egy kézlegyintéssel előre mutatva el is intézte. Egy kis járdára tévedt szemem amin kár volt átkelni. Hisz oly gyönyörű aprólékossággal volt kidíszítve hogy csak ámultam, mintha egy fürdő ház csempéjén lépkednék, csak ez még annál is szebb volt. A járda végén egy nagy épület fogadott ami nem volt annyira csicsás amire számítottam, de talán jobb is volt így. A házat körül ölelte a kert ami nagyon tetszett. Csupa színes, zöld növény, és a közepén egy vaj színű kis panelre hasonlító épület. Előre sietve Ardavan a ház ajtaját kinyitotta, ahogy beléptem egy kellemes illatú férfi parfüm csapta meg orrom, gondoltam Ardavan hagyta maga után. Az illat után már csak a előszobára tudtam figyelni, a bejárattal szembe kicsit távolabb egy  felfelé ívelő lépcső fogadott, a falak színei ugyanolyan vaj színűek voltak mint kint. A tágas teremet cserepes virágok díszítették, és festmények a falon. Jobban hasonlított egy múzeumra mint egy kellemes kis lakásra. A lépcsőről lejőve üdvözölt egy igen jóképű öltönyös fiatalember. Amint meglátott rögtön felcsillant a szeme és vigyorogva kitárt karokkal szorosan átölelt. Meglepődtem e fogadtatástól.
- Dania, örömmel köszöntelek.- Szólalt meg végre valaki az anyanyelvemen. Kicsit megkönnyebbültem, a bársonyos férfi hang hallatán. De az viszont aggasztott hogy tudta a nevem.
A jóképű férfi oda fordult Ardavanhoz, és átölelve őt is üdvözölte. Pár szót még váltottak amit én nem érthettem, és Ardavan bólintva az idegen mondatok után távozott is.
- Dania, az én nevem Bahram. Nagyon vártalak, és hát...gyönyörű vagy.- És egy tündöklő mosolyt küldött felém, a hadart mondatok után.
 Kínosan de nem tudtam mit szólni, így lesütött szemekkel, elpirulva a kezemet tördeltem.
-K-köszönöm.- Remegő hangon megszólaltam a hosszú percek után.
- Nyugodtan tegezzél csak, most már úgyis sokat leszünk együtt.- Most már normális tempóba hangzottak a szavak a szájából.
- Sokat leszünk együtt? Micsoda?.- Kezdtem a kérdés áradattal, nem értettem mi ez az egész.- Te honnan tudod a nevem? Ki vagy te? És hol vagyok? Mi ez az egész?- És végül tártam ki a karjaimat és dühösen hadonászni kezdtem.
- Nyugodj meg.- Kellemes hangszínbe, fogta le karjaimat.- Menjünk ki a teraszra, és ott nyugodtan, higgadtan megtudjuk beszélni a dolgokat.
Hiába volt egy idegen férfi de hangja, és a letisztult külsejével, nagyon is hatni tudott rám. Így egyet bólintva kivezetett a teraszra. Ahol szintén megnyugtató környezet fogadott. Az egyik asztalhoz oda vezetett, és Bahram kitolta a széket.
- Hölgyem?- Mutatott rá a székre Bahram.
- Köszönöm.- Mosolyogva helyet foglaltam. Olyan érzésem lett hogy egy igazi lovag áll velem szembe. De az az igazi, középkori lovag....varázslatos környezet, és még ennél is varázslatosabb emberek. Legalábbis Bahram egy elbűvölő lovag a számomra, a külseje, és a viselkedése is minden szögből tökéletes. De az elmémbe mégis csak a kérdések kavarogtak.